Szerencsésnek mondhatom magam, mert családban nőttem fel, járhattam iskolába, sportoltam. Mindenem megvolt, amire egy gyereknek szüksége lehetett.
Valami azonban mégis hiányzott. Valami, amit már 10 évesen is érzékeltem, csupán nem tudtam megfogalmazni mi az.
Kötelességként éltem meg az életem és úgy éreztem magam mint egy néző aki filmet néz, mintha tőlem nem függene semmi, csak a külső körülményektől, a rendező fantáziájától. Anyukám mondogatta: “felvitte a Jóisten a dolgukat” egyeseknek.
Nem tanultam meg hinni magamban, alkotni, önállóan cselekedni, kérni, tudatosan szeretni, magamról beszélni, az érzéseimet kifejezni.
Megtanultam viszont küzdeni, kitartónak és egészségesnek lenni, kilépni a komfortzónámból és lelkesedni az iránt, amit én választottam magamnak.
Az egyetemen akkor tudtam teljesíteni, ha láttam, hogy mások által teljesíthető a feladat. Még mindig nem hittem magamban, nem láttam a jelzéseket.
A diploma megszerzése után beléptem a mókuskerékbe, ami csaknem minden időmet fölemésztette. Mellette, éltem az akkor még kiegyensúlyozottnak vélt párkapcsolatomat, amelynek nagyon sokat köszönhetek és ma is értékesnek tartom annak ellenére, hogy azóta vége szakadt.
Sok évvel később fogalmazódott meg bennem tényszerűen, hogy más pályán vagyok, mint ahol jól érzem magam és amit magaménak érzek. Képletesen szólva hatalmas ködbe kerültem, ahonnan nem láttam ki. Kétségbeestem, fogalmam sem volt arról merre menjek, kihez forduljak, honnan kérjek segítséget? A magánéletem közben gödörből-gödörbe zötykölődött rontva az így is kilátástalan helyzeten. Elakadtam a klasszikus közgazdasági irányban és úgy éreztem a párkapcsolat terén elvesztem.
Később azonban új környezetem segítségével megláttam, hogy hol vannak azok a közösségek, amelyek támogatnak a céljaim elérésében, motiválnak mindennapjaimban és úgy érezhetem, hogy velük otthon vagyok az életemben. Sok dolgot megtanultam ami érdekelt, ami lekötötte a figyelmem és több lettem általuk:
Megtanultam siklóernyőzni és 12 év aktív repülés után letettem az oktatói vizsgám. Outward Bound fejlesztő és tréner képző szervezet keretén belül szereztem tréneri végzettséget, amelyet fejlesztő tréning és élmény programokon használok. 10 éve táncolok viszonylag rendszeresen, snowboardozom, fallabdázom. Alapvető igényem van a testileg, lelkileg egészséges életmódra és olyan életet éljek, amellyel hozzá tudok járulni mások jól-létéhez és öröméhez. Olyan emberek társaságát keresem és fogadom, akikkel kölcsönösen értékesnek ítéljük egymást és sok esetben ezek ösztönösen barátságba fordulnak át.
Alaposan átgondoltam, mi lehet az, ami hasznos annak akinek adom és én is többnek érzem magam tőle? Mi lehet az a tevékenység, ami számomra is örömet okoz és annak is aki kapja?
Arra vállalkoztam, hogy higgyek abban, ami az életemben egyelőre csak a fejemben létezik. Merjek hinni magamban, belevágni az ismeretlenbe ha azt a tiszta érdeklődésem és szenvedélyem táplálja, mert tudom hogy van rá igény és hiszem hogy a segítség jól jön annak, aki kéri:
Azoknak a magánszemélyeknek adok játékos eszközökkel támpontot, akik mentálisan egészségesek, de elakadtak valamilyen kérdésben. Önismeretre, eszközökre, motivációra van szükségük ahhoz, hogy visszatérjenek a kerékvágásba, megtalálják hivatásukat, kiteljesítsék önmagukat saját útjuk, keresése közben.
Azoknak az ünnepelteknek adok élményeket, akik életük valamilyen eseményéből (például születésnap, nyugdíjas összejövetel, kerti parti) többet szeretnének kihozni a szokásosnál, mint amit eddig tettek.
Kisvállalkozásoknak / szervezeteknek szervezünk csapatépítő és élményprogramokat, miközben saját vállalkozási céljaik felé orientálódnak, erősítve az összetartást, a tervezett eredmények érdekében.